Az első szerelmemet sosem fogom elfelejteni, sőt, még mindig szeretem. Jang Hyunseung. Mindig mellettem volt és én is mindig ott voltam mellette; a barátság különösen erős köteléke szövődött köztünk. Ennél pedig erősebb kapocs sosem kellett – legalábbis neki.
Emlékszem, amikor bekerült abba a fiúcsapatba, milyen boldog volt. A nevetésére, a szeme csillogására, a hévre, amivel a nyakamba ugrott az iskola folyosóján, a haja illatára… Mindenre. Élete talán legboldogabb pillanatának voltam részese – s élete legkeserűbb könnyeit is velem osztotta meg. Amikor pár hónappal később felmérték az ő és egy csapattársának tehetségét, tudását, majd közölték vele, rá már nincs szükség. Akkor egy hétig vigyáztam álmát és több millió könnyét itta be a ruhám.
A második szerelmem pár évvel később ismertem meg. Magas, jóképű, sármos és tökéletes – ez volt Yoon Doojoon. Azonnal magával ragadott a személyes varázsa, szemeinek csillogása, mindaz, ami ő volt. A csapatunk vezetőjévé választottuk, de nem csak azért, mert ő volt köztünk a legidősebb, nem. Hanem a korával együtt járt az is, hogy rendkívül reális és érett gondolkodása volt. Határozott és férfias kiállása volt, emellett kedves és segítőkész volt – minden megvolt benne, ami egy tökéletes vezetőben meg kell, hogy legyen.
És most, pár évvel később, a két szerelmem egymásra talált; én, pedig, ha szemmel nem is észrevehetően, de érezhetően el lettem hanyagolva. Már nem én voltam az első, akinek beszámolt a boldog és szomorú pillanatairól, inkább az utolsók között tudtam meg, és általában nem tőle.
Apró, de tökéletesen észrevehető jelek fedték fel előttünk kapcsolatukat. Doojoon mindig őt ébresztette fel elsőnek reggelente, Hyunseung pedig mindig neki adta az első adagot a reggeliből. A próbákon Hyunseung Doojoonnak segített először, és ez viszont is így volt. Együtt mentek kávéért, ebédért, cigi szünetre – mindenhova. És mindenük közös volt. A zuhanyzóban reggelente egymást váltották, a törölközőjük közös volt. Egyik nap, a fürdőszobai tükör előtt csak öt poharat találtam – az övék közös volt, s fogkeféik sörtéje összeért. Aztán pár hét múlva Dongwoon és Hyunseung szobát cseréltek, így már nekem semmi sem maradt, ami közös lett volna Hyunseunggal. Viszont Doojoonnak és Hyunseungnak most már a szobája is közös volt.
Sok idő után, végre megkaptuk az egyetlen szabadnapunkat, amit mindenki a családjával töltött – kivéve őket és engem. Ők együtt töltötték a szabadnapot én pedig pontosan tudtam, hogy a szüleim nincsenek otthon, így a délelőttöt a városban töltöttem, délután pedig visszamentem a szállásunkra.
Estefelé ajtócsapódásra ébredtem. Nem gondoltam volna, hogy bárki is hazajön még aznap, ezért meg akartam nézni, ki jött vissza, de az ajtó előtt megtorpantam. Egy tompa puffanást és egy kisebb sóhajt hallottam.
- Doojoon… - rögtön felismertem Hyunseung kellemes hangját.
- Miért suttogsz, édes? Egyedül vagyunk, nem hall meg minket senki…
- Doojoonie, ha hamarabb hazajönnek… - suttogta még mindig, mondatát pedig a kanapé besüppedésének jellegzetes hangja követte.
- Junhyung otthon alszik, ahogy Yoseob is. Kikwang a barátnőjénél van, Dongwoon pedig az osztálytársainál alszik. Nem fognak hazajönni.
Tudtam, pontosan tudtam, hogy nem kellene kinyitnom az ajtót, tudtam, hogy nem akarom látni, de kíváncsiságom győzött az akaratom felett. Résnyire nyitottam az ajtót és tökéletesen, túl tökéletesen láttam őket, de ők engem nem vettek észre. Vissza akartam zárni az ajtót, vagy legalább elfordítani a fejem, de nem ment, csak néztem őket.
Ahogy Hyunseung, karjait Doojoon nyaka köré fonva, szemeit lehunyva csókolta őt, néha-néha nagyobbat szusszanva, Doojoon pedig lassan és óvatosan a hátára döntötte. Csókjaik rövidekké és kedveskedővé váltak, néha játékosan ráharapva a másik ajkára. Majd a csókok már nem csak Hyunseung ajkait érték – a póló lekerült róla, s a nyakát, kulcscsontját, a hasát csókolta Doojoon, Hyunseung pedig időnként felkacagott, ahogy egy-egy csiklandós pontot értek a másik ajkai.
Én pedig csak néztem őket megsemmisülten, dühösen, szomorúan, féltékenyen… Féltékeny voltam Doojoonra, amiért úgy érinthette Hyunseungot, ahogyan én soha, féltékeny voltam Hyunseungra, mert úgy érintette őt Doojoon, ahogyan engem sosem fog.
Végignéztem, ahogy levetkőztetik egymást, érintve, simítva, csókolva a másik testét. Végignéztem, hogy Doojoon az óvszerrel szerencsétlenkedett, ahogy Hyunseung úgy mosolyogva, édesen, kéjesen, ahogy én még sosem láttam, segít Doojoonnak. Láttam, amikor Doojoon beléhatolt, láttam Hyunseung arcán a fájdalmas fintorra húzódó, előbb még nevető ajkait, a könnyeket, amelyek kicsordultak a szeméből, s amelyeket pár másodperc múlva Doojoon lecsókolt arcáról. Hallottam az édes kis semmiségeket, amiket Hyunseung fülébe suttogott és a nyakára csókolt.
Nem tudtam levenni róluk a szemem. Hogy Doojoon úgy ölelte Hyunseungot, ahogy én is akartam mindig is, ahogy akartam, hogy engem is öleljen. Az ablakon bevilágító esti fények a testüket érték, ezüstös selyembe burkolva őket, izzadságcseppjeik gyémántként csillogtak lassan, szerelmesen ringó testükön.
Hallottam a fülledt sóhajokat, az elfúló nyögéseket, a csókkal egymásba fojtott szavakat. Láttam, ahogy Doojoon szorosan átölelte Hyunseung derekát, aki ugyanúgy szorította magához, ahogy az utolsó pillanatokban egymás ajkaira suttogták az ígéretet, melyet nekem soha nem volt bátorságom kimondani egyikőjüknek sem.
Aztán csak néztem őket, ahogy ott fekszenek, egymást átölelve. Majd Hyunseung erre nézett. Nem, nem csak erre - egyenesen a szemembe. Percekig nem eresztettük a szemkontaktust, láttam a szemében: tudja, hogy láttam, őket. Hogy végignéztem, ahogy szeretkeztek.
Végignéztem, ahogy a szerelmeim egymással szeretkeztek.
- Doojoon…
- Tudom – bólintott, majd ő is felém nézett, én pedig elléptem az ajtótól.
Visszafeküdtem az ágyamra, lábaimat felhúztam, és próbáltam nem üvölteni, nem ordítva felzokogni, próbáltam kiverni a képet a fejemből, később már csak elfogadni próbáltam a látottakat, aztán próbáltam mosolyogni. Végülis, a szerelmeim egymásra találtak, és boldogok a közös világukban.
A közös világukban, amibe én már nem férek bele…
------------------------------------------------
ez itt a reklám helye: amennyiben szeretnétek, lesz neki egy bónusz része. De, azt csak akkor fogom feltenni, ha látom, hogy van rá igény. Kommentelni ér!
