Nyár volt, hihetetlen forróság, hat fiatal srác pedig még most is a táncteremben gyakorolt. Pontosabban, ezelőtt öt perccel még gyakoroltak, de Yoseob úgy gondolta, eljött a tökéletes pillanat, hogy hanyatt vágódjon, és kezeit-lábait szétvetve elterüljön a padlón, ezzel is ösztönözve vezetőjüket a lehetőleg hosszú pihenőre.
- Vizet! Hideget! Valamit!
- Yoseob, kelj fel! Nekem is melegem van, de holnap fellépésünk van és…
-… és menten megpusztulok, ha még öt percig állva kell maradnom – ült le Dongwoon is a földre, hátát a pár fokkal hűvösebb falnak döntve.
- Csak egy óra szünetet kérünk – nézett Dujunra Gikwang könyörgő szemekkel, mire a leader megenyhült és kisétált a teremből olyasmit morogva, hogy „de ha csak egy percet is késnek…”.
- Mi lesz velem, ha megsülök? Mi lesz veletek, ha megsülök? Mi lesz, ha… Junhyung, isten vagy – vágott a saját siránkozásába Yoseob, amint Junhyung megunva a nyafogását, leöntötte egy pohár vízzel. Miután egy kicsit lecsendesedett a fetrengő fiú, fogta magát, levette a pólóját, ráöntötte a fél literes ásványvíz teljes tartalmát, majd visszavette magára, és lefeküdt Yoseob mellé. A félholt énekes rögtön ráfeküdt a hasára hogy aztán a többiek hallgassák örömteli sóhajtozásait, ahogy hideghez ért az arca.
Az egész teremben mindenki vagy a padlón, a fal mellett, Gikwang esetében a csap alatt döglött. De Hyunseung nem ült le egyetlen percre sem, csak gyakorolt és gyakorolt. Addig táncolt a tükör előtt, míg minden mozdulatát tökéletesnek nem találta – és ez sosem következett be. Negyed óra múlva Junhyung lerakta a hasáról Yoseob fejét, odamászott Hyunseunghoz, majd a kezénél fogva ülésbe rántotta – ami, tekintve, hogy táncolt, inkább egy seggre esést eredményezett, mintsem egy nyugton ülő Hyunseungot.
- Junhyung – pattant fel rögtön és sajgó fenekére tette kezeit -, ezt most miért kellett?
- Csak öt percig maradj nyugton Seungie – fogta meg újfent a táncos kezét Junhyung, majd lehúzta maga elé, lekapta magáról a vizes pólóját, és Hyunseung nyakába tette. – Ja, és van nálam csoki is.
- Csoki? Milyen csoki? Fehér? Ét? Tej? Milyen? – fordult vele szembe Hyunseung csillogó szemekkel, de gyorsan megbánta. Ott ült előtte egy félmeztelen, ellenállhatatlan mosolyú és nem utolsó sorban, csokit ígérő Junhyung, akinek, nem mellesleg, minden mozdulata vagy mondata gyorsabb munkára késztette a szívét az elmúlt fél évben. Rettentően zavarban volt és nem is értette amit Junhyung mondott. – Bocsi, nem figyeltem, milyen csoki?
- Étcsokoládét mondtam. De te rendben vagy? Nem szoktál csak úgy nem idefigyelni…
- Csak elvette az eszét a szerele… - kezdett énekelni Yoseob, de Dongwoon gyorsan odaugrott, és befogta a száját.
- Meleget akart mondani. Ez is itt – nézett le Yoseobra – félrebeszél, ami szintén írható a negyven fok számlájára.
- Fagyi! – pattant fel Hyunseung, a többiek pedig fáradtan néztek rá. – Fagyit akarok enni!
- Lője le valaki! Nem tud nyugton maradni.
- Te is jössz, Gikwang! Ki velem, az utcára, negyven fokban – vetett szúrós pillantást a víztől csöpögő fiúra, aki abban a percben jött ki a zuhany alól.
- Ne, csak az utcára ne!
- Majd én veled megyek – tápászkodott fel Junhyung, és elővett egy tiszta pólót. – Úgy is csokit ígértem, hát akkor kapsz csoki fagyit.
Junhyung rájött, hogy ez volt élete talán legfelelőtlenebb kijelentése. Megvette a háromgombócos fagyit Hyunseungnak, de azzal nem számolt, hogy a fiú előtte fogja megenni, konkrétan elnyalni azt a fagyit. Már a próbateremben is alig tudta türtőztetni magát, ahogy a fiú arcáról útnak induló izzadtságcseppet figyelte, ami a nyakán keresztül, a kulcscsontján végiggördülve eltűnt a pólója alatt… Tulajdonképpen miért is gondol erre pont akkor, mikor ugyanez a fiú pont előtte nyalja a fagylaltját? Ó te jó ég, de hogy nyalja! Vagy tudatosan szórakozik vele, vagy szimplán hatalmas az önkéntelen erotikus kisugárzása ennek a srácnak.
- Junhyung, merre jársz? Elolvad a fagyid – mosolygott rá gyerekesen Hyunseung, majd odahajolva a fiú kezében tartott fagyihoz, a tölcséren végigfolyó cseppet, lassan, Junhyung szerint kegyetlenül lassan, a nyelve hegyével eltűntette, majd a fagylalt hegyét bekapta, ezzel eltüntetve Junhyung fagylaltjának a felét, aztán ahogy elhajolt rámosolygott.
Nem, ő ezt ép ésszel nem fogja kibírni, az biztos, ha pedig nyilvános helyen teperi le, az nem vetne rájuk túl jó fényt – és a nyüzsgő park közepén álló fagyi stand előtti, körülbelül három négyzetméteres terület, sajnos beletartozott a nyilvános hely definíciójába.
- Hyunseung, tisztában vagy vele, hogy most fogyasztottad el, a fagylaltom felét? Ezt még vissza fogom kérni.
- Te etted túl lassan, én gyakorlatilag megmentettem a földön landolástól – és már megint azt csinálta. Lassan a nyelve hegyével nyalt bele a fagyijába. Ez már nem lehet spontán kisugárzás, biztos, hogy szórakozik vele. Ha harc, hát legyen harc és egye meg, amit főzött.
- Akkor én is megmentem a tiédet, mert túl sokat beszéltél.
Odahúzta magához Hyunseung tölcsérét a kezénél fogva, majd ő is azzal a kínzó lassúsággal nyalt bele a fagyijába, mint ahogyan az előbb tette a másik, végig a szemébe nézve, a kezét még csak véletlenül sem elengedve. Határozottan szórakoztatónak tartotta azt a zavart pillantást, és az enyhén rózsaszínben játszó arcot – ez utóbbit Hyunseung mentségére legyen, a meleg számlájára írta. Elengedte a fiú kezét, elhajolt tőle, majd végignyalta ajkait. Ahogy elnézte, ezt Hyunseungnak sem ártott volna. A fiú arca felé nyúlt, de az hirtelen feleszmélt és elhúzta a fejét.
- Mit csinálsz? – kérdezte fojtott hangon. Ennél jobban nem jöhetett már zavarba.
- Maradj már nyugton, csokis a szád széle – nevetett Junhyung, majd hüvelykujjával letörölte a fagyit.
- Oh, köszi. Te, szerintem menjünk vissza, Dujun meg fog ölni, ha nem érünk vissza időben – azzal sarkon is fordult és sietős léptekkel elindult a próbaterem felé. Junhyung elmosolyodott a fiú zavarán, majd elgondolkodott, hogy nyugodtan leteperhette volna – amit most csináltak, az is nyilvánosan történt, és valljuk be, ez nem volt éppen az, az ártatlan „fagyizom egyet a csapattársammal” szünet.
Amikor visszaért, egy félmeztelen, a sarokban olvasgató Gikwangot és egy Dongwoon ölében nevetgélő Yoseobot talált a próbateremben.
- Nem láttátok Hyunseungot?
- Éppen most viharzott be a zuhanyzóba két gombóc csoki fagyival. Mit csináltál vele?
- Vettem magunknak fagyit, ő megkóstolta az enyémet én pedig az övét – felelte mosolyogva Junhyung, majd a zuhanyzóba ment Hyunseung után, de előtte még kikapott a táskájából egy tábla étcsokoládét.
- Jól láttam, hogy Junhyung kezében is csoki fagyi volt? – kérdezte vigyorogva Gikwang.
- Jól – vágta rá a másik kettő.
- Hyunseung, rosszul vagy? A többiek azt mondták, hogy amint beértél, rögtön ide jöttél, Nem érzed jól magad?
- De, de jól vagyok, csak melegem volt és megmostam az arcomat.
- Fagyival a kezedben.
- Fél kézzel mostam arcot? – mosolygott Hyunseung. A mondata inkább hangzott egy utolsó próbálkozásnak szánt kérdésnek.
- Értem. Nézd, tegnap vettem. Valami európai márka, a legújabb étcsokoládé – Hyunseung egy szempillantás alatt ott termett Junhyung előtt. – Azt írja, krémes, különleges holland csokiból készült. Megkóstolod?
- Szabad? – nézett fel csillogó szemekkel Junhyungra.
- Nem, azért kínáltalak meg, mert egyedül fogom megenni az egészet. Olyan kérdéseid vannak néha…
Junhyung kibontotta a csokit, ami, tekintve, hogy akármilyen jó is a lég kondi a táncteremben, így is harminc fok volt, megolvadt. Junhyung megpróbálkozott egy darabka letörésével, majd azt a leírhatatlan formájú csoki darabot, amit ő kockának definiált, Hyunseungnak nyújtotta.
- Nyisd ki a szád – Hyunseung pedig, mint valami madárfióka nyitotta a száját. Junhyung ekkor elmosolyodott, gyorsan bekapta a csokit, majd megcsókolta Hyunseungot. A fiú szája nyitva maradt a döbbenettől, így nyelvével áttolta a csokit a másik szájába, utána elhúzódott. Elmosolyodott a fiú értetlen arckifejezését látva.– Nekem határozottan ízlik, és neked? – kérdezett vissza, Hyunseung pedig önállósította magát, és visszahúzta magához Junhyungot, ajkait pedig megint az övéire tapasztotta. Igen, Hyunseung is finomnak találta a csokit.
~
- Hol van az a két tökkelütött? Megmondtam, hogy egy órájuk van – járkált fel-alá dühösen Dujun.
- A zuhanyzóban – felelte Yoseob visszahajtva a fejét Dongwoon ölébe, két ásítás között. Dujun durván félbeszakította a délutáni alvását, pedig olyan szépet álmodott…
- Mind a ketten? Mégis mit csinálnak? – kérdezte döbbenten az együttes vezetője.
- Csokit esznek – sóhajtotta Gikwang, ahogy lapozott az újságjában.
- A zuhanyzóban – nézett rá Gikwangra és komolyan elgondolkodott, hogy a fiú nem hülyült-e meg a nagy melegben.
- Ott.
- Napszúrást kaptak?
- Áh, csak szerelmesek – legyintett a maknae.
- I call, I call it Chocolate Love~ - kezdett el énekelni Yoseob és úgy döntött, ő is meghívja egy fagyira a leadert…
