Wings of my Heart ~ 9. fejezet (18+)

- Komolyan nem értem Hyungwont – vett el egy darab sült krumplit Hyunwoo tálcájáról Minhyuk, Kihyun pedig követte a példáját. – Úgy értem… Nézd meg őket, május elsején voltak két hónaposak. Ekkorra Hyunwoo és én már lefutottuk a szükséges köröket, meg egy pár feleslegeset is. Mégis együtt vagyunk harmadik éve; nem értem, Hyungwon mitől fél.

- Miért baj az, ha egy kicsit tovább vár? Én kifejezetten örülök neki, hogy boldog még akkor is, ha kicsit több a „felesleges kör”, ahogy te mondtad – vette el a következő krumplit Kihyun.

- Kicsit? Ugyan, Kihyun, ha egyszer ott a vonzalom, akkor miért kell tovább húzni ezt az egészet? – forgatta a szemeit a szőke. – Mi két hét után összejöttünk Hyunwooval, rá két hétre le is feküdtünk. Kívántuk a másikat, nem kellett ezen mit ragozni – Hyunwoo végigsimított párja lábán, hogy egy kicsit halkítsa le magát, nem kell feltétlen az egész plázának tisztában lenniük a szexuális életükkel. – De akkor is, most nézz rá Hoseokra. Esküszöm, én pirulok bele abba a nézésbe, Hyungwon pedig csak mosolyogva nézelődik másfelé és észre sem veszi.

- Szerintem most hagyd abba Minhyuk, ahogy elnézem, befejezték a vásárlást – szólt rá Hyunwoo, mire Minhyuk összefonta karjait mellkasa előtt duzzogva.

- Na? Kivásároltátok magatokat? – nézett fel Kihyun mosolyogva a két fiúra, és amikor azok elégedett mosollyal ültek le, Hyunwoo eléjük tolt egy tálcát, rajta két-két hamburgerrel, egy nagy adag krumplival, meg egy-egy fél literes kólával. 

- Vettünk nektek kaját, gondoltuk már éhesek lehettek – ebben a pillanatban már csak a papír zörgése hallatszott, és egy perc múlva már el is fogyott a két hamburgerből egy-egy. – Jól gondoltuk – nevetett fel Hyunwoo, mire Minhyuk a két fiúra nézett. Egy kicsit összeszűkített szemekkel pásztázta Hyungwont, mire a fiú zavartan a nyakához nyúlt, majd kinyitotta a kóláját, ivott belőle és adott belőle Hoseoknak is. Minhyuk már csak Hyungwon nyakát figyelte, pontosan ott, ahol megérintette, és meg is találta, amit keresett. Elégedetten, egy ördögi vigyorral ajkain dőlt hátra a székére.

- Hyungwon, milyen alapozót használsz? – kérdezte meg normál hangerővel a fekete fiút, szinte érdektelen hangnemben, de az hirtelen riadtan pillantott Hoseokra. Egy szempillantásnyi idő volt ez, de Minhyuk kiszúrta. 

- Nem használok alapozót – mondta, és alig észrevehetően elpirult. 

- Minhyuk, kérlek! – szólalt meg Hyunwoo, de Minhyuk hajthatatlan volt.

- Pedig használsz, csak látom, hogy nem fed elég jól. Ezért is kérdezem, hogy ajánljak egy jobbat – Hyungwon pedig elkövette a legnagyobb hibát: ismét a nyakához kapott, ezúttal takarás céljából.

- Megígérted, hogy nem fog látszani, ma reggel pedig azt mondtad, miután lekentem, hogy nem látszik – villantotta szemeit Hoseokra, aki védekezően emelte maga elé a kezeit.

- Édesem, én tényleg nem vettem észre reggel, esküszöm, hogy nem látszott – ült volna közelebb Hoseok Hyungwonhoz, de az nem engedte.

- Most sem látszik a szívásnyom csak Minhyuknak jelenleg nincs jobb beszédtémája a ti szexuális életeteknél – forgatta meg szemeit Kihyun, mire a két érintett döbbenten nézett Kihyunra és Minhyukra.

- Milyen szívásnyom? – pislogott Hyungwon értetlenül.

- Minhyuk, te ilyenkor mit érzel? – kérdezte utána rögtön Hoseok, utalva arra, hogy esetleg valami problémája van-e és ő maga küldje el a pszichológushoz, vagy egyedül is eltalál oda; valójában kicsit sem érdekelte jelenleg barátja érzelmi világa, csak nemes egyszerűséggel hülyének nézte.

- Mi az, hogy milyen szívásnyom?! Akkor mi a fenét kentél te le reggel, amit nem akartál, hogy látszódjon, és Hoseok is megígérte, hogy nem fog látszódni? – nézett rájuk a szőke összeráncolt szemöldökkel.

- Ez a balfasz – mutatott Hyungwon Hoseokra –, tegnap hozzám vágta az egyik füzetét, én meg nem tudtam előle elhajolni, és eltalálta vele a nyakam – nézett párjára szúrósan Hyungwon. – Mikor megnézte, azt mondta, ebből reggelre nem fog látszani semmi, mert csak egy halvány piros foltot látott – nézett szemrehányóan párjára Hyungwon. – Ehhez képest ma reggel, szép lila lett az a kis piros folt a nyakamon, természetesen a spirál mintájában, ahol nekivágódott a füzet. Azt alapoztam le, és hogy kielégítő választ adjak, Minhyuk, az nem az én alapozóm, hanem Hoseoké – nézett a szőkére, aki egyre inkább húzta a száját a történet hallatán. – Egyébként lövésem sincs, minek van neki alapozója, amikor tökéletes a bőre – látott neki a következő hamburgerének Hyungwon, erre Hoseoktól kapott egy apró csókot az állvonalára a nem túl jól burkolt bókért, ő maga pedig a sült krumpliból kezdett enni.

Minhyuk hangosan szusszantva ette tovább Hyunwoo tálcájáról a krumplit, aki pedig mosolyogva csóválta meg a fejét.

- Oké, mi legyen a ZH hetet záró nap következő programja? – tette fel a kérdést végül Kihyun, ezzel sikeresen elterelve a figyelmet az előző témáról.

- Vidámpark! – kiáltotta egyszerre Hyungwon és Minhyuk, Hoseok és Hyunwoo pedig a párjaik akarata előtt meghajló, tökéletes férfit alakították, így ők is belementek, Kihyun pedig sóhajtva vette elő a telefonját.

- Ez esetben hívom Jooheont is, mert én nem fogok egyedül lófrálni, amíg ti kettecskén elvagytok a párjaitokkal, az is biztos – adta meg magát az ötletnek a legalacsonyabb is.

Tizenöt perccel később már közösen várták a kis csapatuk hatodik tagját is, hogy megérkezzen a megbeszélt helyszínre, a vidámpark bejáratához. Amikor viszont felhívta őket Jooheon, hogy ne haragudjanak, de húsz percet biztosan késik, mert a főnöke csak most engedte el a munkahelyéről, akkor megbeszélték Kihyunnal, hogy ő megvárja Jooheont, a többiek pedig menjenek be nyugodtan. 

Természetesen az első hely, ahova mentek, az az óriáskerék volt. Hoseoknak már csak a szó hallatán fordult egyet a gyomra, de nem akart gyengének mutatkozni, hiszen Hyungwon olyan lelkes volt! Csillogtak a szemei, és végig azt hajtogatta, hogy végre láthatja, milyen fentről a város, hiszen nem emlékszik belőle semmire. Amikor Hoseok rákérdezett, hogy-hogy nem emlékszik semmire, Minhyuk mentette ki annyival, hogy neki egyszer mesélt olyat Hyungwon, hogy legutoljára öt éves volt, amikor óriáskeréken ült, és nem emlékszik az érzésre, se a látványra, mert nagyon régen volt. Hoseok pedig beletörődött, és megfogta Hyungwon kezét, ahogy elindultak az óriáskerék felé. 

Végül egy kígyózó sor végén álltak meg, ami egy tábla előtt haladt el: „70 MÉTERRE A FÖLD FELETT, AHOVÁ CSAK A MADARAK ÉS AZ ANGYALOK ÉRNEK EL” – avagy közismertebb nevén az Wheel of Wings, hiszen csak az juthatott olyan magasságba, akinek, vagy aminek szárnya is volt, most pedig csak elég volt ebbe az óriáskerékbe beleülni, és máris szédítő, Hoseok esetében rémisztő magasságokba érhettek el. 

- Ez mekkora hülyeség – próbálta magát menteni Hoseok. – Ha szárnyakat akarok, akkor majd iszok Red Bullt. Menj csak nyugodtan, Édes, én itt lent megvárlak.

- De kérlek, Hoseok, gyere fel velem, nélküled nem akarok, kérlek – állt közvetlenül párja elé Hyungwon, majd egy apró szájra puszi után megismételte a kérést. – Kérlek, csak most az egyszer.

Shin Hoseok tiltakozása pontosan itt ért véget. Nem tehetett róla; egyetlen pillantás, egy apró érintés, ez az édes hang, mindig képest volt őt egyszerre az égig emelni, azok közé az elviselhetetlenül rózsaszín felhők közé, amiktől semmit nem lát az ember, és a mélybe taszítani, hogy a pokolban égjen el, mert Hyungwon egyetlen csókja képes olyan tüzet szítani benne, amelyet csak nagyon lassan és nehezen tud elaltatni, vagy legalábbis őrlángig csökkenteni.

- Jó – sóhajtott végül megadóan Hoseok, viszont elengedte Hyungwon kezét. Félt, hogy esetleg összetörné Hyungwon csontjait, ahogy minden egyes lépésnél, amivel közelebb kerültek a hetven méter magas szörnyhöz, vagyis az óriáskerékhez, jobban szorítaná az ujjait. Mire pedig már csak Minhyuk és Hyunwoo voltak előttük, szó szerint elsápadt Hoseok és hiába volt majdnem huszonnyolc fok, nem amiatt volt melege.

- Gyere, jó lesz! – fogta meg a kezét Hyungwon, ahogy beültek a kis fülkébe, becsukták az ajtaját, és elindultak szépen, lassan, Hoseok pedig még mindig nem engedte el Hyungwon kezét, és erősen a fülke padlóját nézte: hál’ istennek, azon nem lehetett átlátni. – Hoseok, baj van? – kérdezte Hyungwon, amikor már egy perce szótanul ült a fiú.

- Nem, nincs – rázta meg a fejét és felnézett egy pillanatra barátjára, de rögtön vissza is fordította a tekintetét a padlóra.

- Dehogy nincs, látom – állt fel Hyungwon a fülkében, a másik oldalára ülve Hoseok mellé, ezzel kibillentve az egyensúlyából a fülkét, és Hoseok felkiáltott.

- Ne mozogj! – szorította meg erősen Hyungwon kezét, a másik karjával pedig karját szorította, úgy bújt hozzá. Csak ekkor esett le Hyungwonnak.

- Basszus Hoseok, ha tériszonyos vagy, miért nem mondtad? – emelte meg egy kissé a hangját, de tisztán kivehető volt az aggodalom is a szavaiból. – Nem gondoltam, azt hittem, csak nincs hozzá kedved! Oh, basszus, ne haragudj Hoseok, sajnálom – ölelte magához párját, Hoseok pedig a nyakába fúrta a fejét. – Már csak két percet kell kibírnod, oké? Utána kiszállunk, rendes talaj lesz a lábunk alatt – próbálta nyugtatgatni Hyungwon és érezte, hogy Hoseok szinte remeg a karjai között.

Két perccel később tényleg leértek az aljára, ahol már várta őket Minhyukék mellett Kihyun és Jooheon is. Hyungwon csak gyorsan köszöntött nekik, aztán leültette Hoseokot, leguggolt elé, közben a kezét fogta, de a remegő srác nem nézett fel rá. 

- Mi történt vele? – kérdezte Minhyuk aggódó hangon.

- Tériszonyos, az történt vele – válaszolt Hyungwon helyett Kihyun. – Ezt te is pontosan tudtad, Minhyuk! Azt, hogy Hyungwonéknál ilyen nem került szóba, azt megértem, de ti miért nem szóltatok Hyungwonnak?

- Hyunwoo nem is tudta, én pedig elfelejtettem! – válaszolta indulatosan és szomorúan Minhyuk. – Ne haragudjatok, tényleg kiment a fejemből! – hajtotta le a fejét, de végre Hoseok is megszólalt.

- Semmi gond, tényleg, nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy nem megyek fel, kellett nekem hősködni – mosolygott vérszegényen és könnyei végre felszáradtak.

- Jooheon…! – szólt oda neki Hyungwon, Jooheon pedig értette a ki nem mondott kérést és elmosolyodva ült le a fiú mellé és tette vállára és térdére a kezét, Hoseok remegése pedig szépen lassan alábbhagyott és visszatért az erő lábaiba; már nem érezte úgy, hogy össze fog esni, ha lábra kell állnia. 

- Köszönöm – mosolygott Jooheonra Hyungwon, aztán megfogva Hoseok kezét, mellé szegődtek. – És, milyen az élet nélkülem? Jó rég nem voltam otthon… - mondta kicsit halkabban Hyungwon, mire Jooheon ismét elmosolyodott.

- Határozottan csöndesebb, és jóval kevesebb a dolgom is. Nincs, aki felidegesítse Kihyunt, csak nagyon ritkán panaszkodik rólad – vigyorgott gonoszan, de Hyungwon durcás arcát látva elnevette magát. – Csak viccelek, de tényleg nagyobb a csend. Hiányzik, hogy reggel kelthesselek, a nevetésed, az álmos arcod közös evéseknél… Esküszöm, még a hisztid is hiányzik, amikor elfelejtettem sampont venni.

- Azért csak egyetlen egyszer lettem dühös és jó okom volt rá, mert direkt megkérdeztem, hogy van-e még sampon, te pedig azt mondtad, hogy igen van, erre nyúlok zuhanyzás közben a flakonért, és üres!

- De megtörtént! – vigyorgott tovább szégyentelenül Jooheon. – Hoseokkal mióta vagytok együtt?

- Nem olyan régóta, két hónapja – válaszolt szégyellősen elmosolyodva, mire Hoseok megszorította a kezét és rámosolygott.

- És semmi? – kérdezte Jooheon komoly arccal, mire Hyungwon csak megingatta a fejét. – Más téren sincs semmi? – kérdezte ezúttal vigyorogva.

- Jooheon! – szólt rá, kissé hisztibe hajló hangon.

- Most mi rosszat kérdeztem? – pislogott Jooheon ártatlannak tettetve magát.

- Semmi gond – cserélt helyet inkább Hoseok Hyungwonnal. – Csak ma már te vagy a negyedik ember, aki a szexuális életünk felől érdeklődik. Pontosabban… Hyunwoo próbálta leállítani őket több-kevesebb sikerrel – magyarázott nyugodt hangnemben Hoseok, miközben hüvelykujjával a kezét szorongató kézfejet simogatta. – De hogy válaszoljak előző kérdésedre is, még nem történt köztünk semmi igazán komoly – mosolygott, de közben megszorította Hyungwon kezét, ahogy fél szemmel érzékelte, hogy egy kicsit rózsaszínesebb árnyalatú az arca az átlagosnál.

Onnantól kezdve nem került előtérbe egymás élete, csak ökörködtek egész nap, szellemkastélyból ki, hullámvasútra fel, céllövöldéhez el, és végül vacsorázni is a vidámparkban vacsoráztak. Szinte minden tökéletes volt azon a délutánon, egyedül Hoseok volt hallgatagabb az átlagnál, de nem különösebben foglalkozott vele senki, úgy gondolták, hogy az óriáskerék miatt lehet. 

Hyungwonnak viszont nagyon nem tetszett ez a viselkedése. Tudta, hogy köze van az óriáskerékhez, de úgy érezte, hogy valami más is bántja. Hiába lepte meg napközben rövidebb-hosszabb, teljesen váratlan csókokkal, hol csak ült mellette, vállára hajtva a fejét, Hoseok alig vett ezekről tudomást. Olyan volt, mint egy élőhalott.

Este kilenc körül lehetett, amikor úgy döntöttek, épp itt az ideje indulni, hiszen már sötétedni is kezdett, és hiába volt szinte ilyenkor a legszebb a vidámpark, másfél óra múlva úgyis zárt volna. 

Jooheon és Kihyun az egyik saroknál elvált tőlük, miután Hyungwon megígérte, hogy a közeljövőben meg fogja őket látogatni, ők négyen pedig tovább sétáltak a kollégium felé. Hyunwoo és Minhyuk elváltak tőlük rögtön a földszinten, Hoseokék pedig tovább mentek az első emeletre. 

Benyitva a szobába Hyungwon rögtön elterült az ágyán – rendesen lefárasztotta a mai nap. Már várta, hogy Hoseok mellé dőljön, de ehelyett meghallotta a másik ágy nyikordulását, így rögtön felült.

- Nem jössz ide? – kérdezte Hoseokra nézve, de az csak lehorgasztotta fejét és megrázta. Egyre kevésbé tetszett ez Hyungwonnak. – Hoseok, minden rendben? Olyan hallgatag voltál egész délután…

- Persze, minden oké, csak fáradt vagyok – hát persze. Ezt már hallotta egyszer és utána órákra eltűnt a fiú, még egyszer nem veszi be.

- Édesem, látom, hogy valami gond van – ült Hoseok mellé, de ő egy kicsit arrébb húzódott. – Mi a baj, félsz tőlem? Miért kerülöd az érintésem? Miért nem nézel a szemembe? – Hyungwon már komolyan kezdett aggódni.

- Dehogy félek tőled, Édes, nem, eszedbe se jusson – ült vissza közelebb, és hagyta, hogy Hyungwon a kezéért nyúljon. – Csak… nem ábrándultál ki belőlem? – kérdezte félve Hoseok, továbbra is lehajtott fejjel. – Annyira gyáván viselkedtem…

- Hogy? Hoseok… Komolyan ezen aggódtál idáig? – hangjába és arcára egy halovány mosoly költözött. – Miért ábrándultam volna ki belőled? Nézz a szemembe, Hoseok! – a fiú csak megrázta fejét, így Hyungwon maga felé fordította a fiú arcát az állánál fogva, és mosolyogva nézett a szemeibe. – Hoseok, semmi okom arra, hogy kiábránduljak belőled. Félsz a magasban, na és? Én meg félek az összes létező bogártól és… és sok más dologtól is – eredetileg azt akarta mondani, hogy fél attól, hogy milyen volt ő valójában. De ezt nem mondhatja ki a fiú előtt. Még nem. – Mindenki fél valamitől, Hoseok, ettől nem szeretlek kevésbé, nem ábrándulok ki belőled, és gyávának sem tartalak. Számomra így csak… tökéletesebb vagy, érted? Mert van valami, amitől én is meg tudlak védeni, nem érzem magam csak egy egyszerű koloncnak…- simított végig gyengéden a fiú arcán hüvelykujjával. – Hoseok, nekem te így kellesz, ahogy vagy, sehogy máshogy.

Hoseok szemei folyamatosan Hyungwon csillogó tekintetét vizslatták. Őszinteséget és valóban szeretetet látott a magas fiú szemeiben, és ezt nem tudta volna neki elégszer megköszönni, így csak odahajolt hozzá és finoman megcsókolta. Nem kellett most több szó, ennyi elég volt.

- Elmegyek fürdeni, mindjárt jövök – adott egy utolsó, apró csókot az ajkaira, majd eltűnt a fürdő ajtaja mögött, tíz perc múlva pedig Hyungwon váltotta. Amíg Hyungwon fürdött megágyazott maguknak Hyungwon ágyában, és a Kihyun által készített krémet is előkészítette.

Mikor Hyungwon is végzett a fürdéssel, már nem is vett fel pólót, hanem reflexszerűen feküdt az ágyra hassal, hogy Hoseok bekenhesse a hegeket, amelyek most már sokkal ritkábban és kevésbé fájtak. Hoseok letekerte a tégely tetejét, és Hyungwon csípője mellé térdelve elkezdte ismét bekenni a hátát. 

A barna hajú számára ez volt maga a Pokol. Hyungwon bőre égette ujjait, ahogy hozzájuk ért, a tudat fájt, hogy ennél jobban nem érhet hozzá, hiszen sosem volt ez köztük beszédtéma. Azt gondolta, ha esetleg Hyungwon is felhozza, lehet róla szó, de semmiképpen nem akart tolakodó lenni. Azonban a fiú szinte tökéletes, hófehér bőre napról-napra jobban vonzotta magához, és úgy érezte, most jött el az a perc, amikor nem tudja tovább visszatartani vágyait.

Letette a tégelyt az ágy mellé, és nem ült vissza teljesen, hanem Hyungwon gerincvonala aljához érintette ajkait. Pár pillanatig rajtahagyta száját, hogy lássa, milyen reakciót vált ez ki a fiúból, de egy apró remegésnél többet nem érzékelt, így egy kicsit fentebb is rácsókolt Hyungwon hátára. Minden apró rezdülésre figyelt Hoseok, de nem kapott elutasítást, így kicsit bátrabban, de még mindig gyengéd csókokat hintve haladt fentebb a fiú hátán. Tarkóját épp csak érintette szájával, vállához hajolt, hogy onnan induljon lefelé a csókokkal, egészen a lapockájáig, ahol egy egészen rövid pillanatra megtorpant. Fogalma sem volt, hogyan fog erre reagálni Hyungwon, de már régóta szerette volna csókjaival begyógyítani a sérülését, hiába tudta, hogy ez nem lehetséges. Óvatosan érintette hát száját a heghez, mire Hyungwon egy egészen aprót nyöszörgött, majd megszólalt.

- Ott ne, nem akarom, csak elcsúfít… - hallotta Hoseok a halk suttogást, és Hyungwon füléhez hajolt.

- Nem ismertelek a hegek nélkül, nekem így vagy tökéletes. A legszebb teremtés, akit valaha láttam… akár egy angyal – csókolt finoman Hyungwon füle mögé, aki erre egy egészen kicsit megugrott, de egy hangosabb, rövid sóhajon kívül más hangot nem adott, viszont ezeket az apró jeleket is megjegyezte Hoseok. Visszatért a hegekhez, amelyeket óvatosan végigcsókolt, majd újra a vállaihoz hajolt, és pillangó csókokat nyomva egészen tarkójáig, hanyatt fordította Hyungwont, aki így most szembe került vele. Csodálattal nézett a tökéletesen ívelt orra, és a gyönyörű, vastag ajkakra, a hatalmas, sötétbarna szemekbe, melyet most fekete haja még inkább kiemelt.

Hoseok felemelte jobb kezét, és végigsimított Hyungwon arcán, hüvelykujjával a kívánatos ajkakon is, miközben Hyungwon megbabonázva figyelte Hoseok vonásait, és enyhén elnyílt ajkakkal várta az összes mozdulatát. Hoseok pedig lehajolt, két apró csókot lehelt a Hyungwon lehunyt szemeire, az orra hegyére, hogy utána ajkait vegye birtokba. Először csak finoman, lágyan csókolta, először a felső, majd az alsó ajkát, aztán alig érezhetően, de ahhoz éppen elég erősen harapott bele Hyungwon alsóajkába, hogy egy alig hallható nyögés kíséretében elnyissa ajkait, és nyelveik összetalálkozzanak egy mézédes, és egyre szenvedélyesebb csókban.

Kezeit sem hagyta tovább tétlenkedni, egyik tenyerét a fiatalabb csípőjére simította, majd lassan onnan indította felfelé, végigsimítva lapos, szálkás izomzatú hasán, majd mellkasán is végigsimított, és ahogy hozzáért egyik ujjával mellbimbójához, Hyungwon apró nyögés kíséretében Hoseok alsóajkába harapott, majd egyik karjával átkarolta nyakát, a másikkal pedig ülőhelyzetbe tornázta magukat. Karjait a nyakából levezette a hátán és oldalán végigsimítva a pólója alá csúsztatta kezeit, hogy tenyerével az izmos hasfalat érinthesse. A csókjaik egyre rövidebbek lettek, ahogy Hyungwon elkezdte feltolni a másikon a pólót, hogy ne csak egymaga legyen félmeztelen. 

Ahogy lekerült róla pólója, Hoseok magához húzva csókolta meg újra és magával húzta, míg a hátára feküdt. Hyungwon elhajolt az ajkaktól és elindult lefelé csókjaival a kidolgozott izmokon, mellkasát és hasát végigcsókolta, amikor pedig csípőcsontjára csókolt, Hoseok felhúzta magához és maga alá fordította Hyungwont ismét. Két kezével végigsimított a fiatalabb oldalán, aki megremegett az érzéstől, Hoseok pedig halkan elnevette magát.

- Hihetetlen, hogy mennyire érzékeny az oldalad – mosolyogta, majd incselkedve, két-két ujját húzta végig a magas fiú oldalán lassan.

- Hé! Nem ér kihasználni, hogy nem támadok vissza, mert nem tudok neked ellenállni – csapott rá gyengéden Hoseok mellkasára, aki megfogta csípőjét és határozottan, egész tenyerével simított végig a fiú felsőtestén.

- Azt mondod? – kérdezte mosolyogva. – Akkor mi az, ami ér? Ha ezt csinálom, az ér? – csókolt Hyungwon nyakába, kicsit megszívva a tökéletes bőrt. – Vagy ez? – haladt lentebb és óvatosan Hyungwon kiálló kulcscsontjába harapott, aki csak halkan nyöszörgött.

- Hoseok – sóhajtotta Hyungwon, ahogy a szólított rácsókolt és finoman fogai közé vette egyik mellbimbóját, és hümmögve jelezte, hogy figyel. – Haladj már!

- Hova sietsz, Édes? Fiatal még az este – csókolt a lapos hasra, de kezeivel a dereka alá nyúlt, és ülőhelyzetbe húzta magukat, így Hyungwon az ölében foglalt helyet, tökéletesen érezve, hogy az alacsonyabbnak sem lenne ellenére a gyorsabb tempó, de nem akarta elsietni mégsem. 

Hyungwon újra megcsókolta Hoseokot, karjait nyaka köré fonva, az idősebb pedig a fiatalabb derekáról először csak csípőjére, majd fenekére simította kezét. Hyungwon csak halkan belesóhajtott az egyre szenvedélyesebb csókba, viszont amikor Hoseok rá is markolt fenekére, nem tudott visszatartani egy apróbb nyögést, amit a csók tompított. Pár másodperc múlva Hoseok végigvezette kezeit Hyungwon tökéletesen sima, puha és hófehér combjain – először csak a külső felét érintve, majd a belsőcombjára tért át, és nem bírt betelni az édes remegéssel, amit halk nyöszörgés kísért, így párszor még megismételte a műveletet. Végül elhajolt Hyungwon ajkaitól, és nyakához hajtotta fejét, hogy ott csókolgassa tovább, egyik keze pedig a fiatalabb hátára visszacsúszott, míg a másikkal viszont merevedéséért nyúlt, és így bokszeren keresztül végigsimított rajta.

Egy halk kis nyüszítés szökött ki Hyungwon ajkai között és megmarkolta Hoseok vállát, ezzel együtt pedig rögtön a hátára is fektette, és fölé térdelt, könyökével megtámaszkodva Hoseok feje mellett és úgy csókolta, mellőzve mindennemű finomkodást; ahogy az alacsonyabb simogatása egyre erőteljesebb lett, úgy az ő hangja is egyre hangosabb. Hoseok visszafordította a helyzetet és ő került Hyungwon fölé, végigcsókolva mellkasát, majd amikor alsónadrágja széléhez ért egy pillanatra felnézett a magas fiúra, aki ki volt pirulva, szemei vadul csillogtak és nyelt egy hatalmasat, ahogy megérezte Hoseok kezeit az alsója szegélye alatt. 

Hoseok visszafordította tekintetét a hibátlan és fehér bőrre, végigcsókolta Hyungwon alhasát majd végleg lehúzta róla az alsónadrágot. Egyelőre érintetlenül hagyta, csak felpillantott Hyungwonra, aki már előre felkészülve markolta a lepedőt, és egyik kezébe harapott, hogy még csak véletlenül se nyögjön fel, bármi is fog történni a következő pillanatokban. Hoseok mosolyra húzta ajkait, majd a fiatalabb fölé mászott, és elvette kezét a szájától, hogy csókot nyomjon előbb a harapásnyomra, majd a vastag ajkakra.

- Ne akard tompítani a gyönyörű hangodat, hallani akarlak – nyomott még egy csókot ajkaira, majd visszahajolt Hyungwon csípőjéhez, és először csípőcsontjára csókolt rá, majd térdétől végigcsókolta mindkét belsőcombját, végül kezébe fogta merevedését és arra is finoman rácsókolt, Hyungwon pedig összeszorította ajkait és apró remegés futott rajta végig. Hoseok egyik kezével felnyúlt a fiú mellbimbójához, és azt kezdte simogatni, másikkal pedig határozottan ráfogott a fiú merevedésére, majd tövétől végignyalt rajta egészen a hegyéig, az érzésre pedig Hyungwon halkan felnyögött és megvonaglott. Hoseok ezt bátorításnak véve ráhajolt Hyungwon merevedésére, egyelőre még csak makkját véve ajkai közé és azt csókolgatta, játszott rajta nyelvével, a magas fekete fiú nyögései pedig egyre sűrűbbek és hangosabbak lettek, ahogy a sóhajai is. – Elképesztően érzékeny vagy minden kis érintésre – suttogta mosolyra húzott ajkakkal Hoseok, ahogy elhajolt egy pillanatra.

- Csodálkozol? – kérdezett vissza sóhajtva, ahogy váratlanul visszahajolt rá a fiú, majd lassan egyre többet és többet engedett, míg végül egész hosszát a szájába fogadta, Hyungwon pedig csak egy elnyújtott, hangos nyöszörgésre volt képes, ahogy lassan kiengedte szájából, majd újra vissza.

Hoseok végigsimított a hosszú lábakon, ahogy szélesebb terpeszbe akarta őket tolni, de mire kettőt pislogott már Hyungwon alatt találta magát, ahogy a fiatalabbik a hasát csókolva igyekezett kibújtatni alsójából.

- Édes, nem muszáj, én csak… - kezdett tiltakozni a barna hajú, mert neki már a fiatalabb nyögései is elegek voltak ahhoz, hogy teljesen merev legyen, ha még hozzá is ér azokkal az ajkakkal…

- Szeretném, hiszen én még… nem is csináltam semmit…

- Nem is kell, csak… Hyungwon – fulladt nyögésbe az ellenkezése, ahogy a fiatalabb szájába vette férfiassága hegyét. Hoseok óvatosan a fekete tincsek közé futtatta ujjait, és összeszorított fogakkal, a másik kezével a lepedőbe markolva koncentrált, hogy még csak véletlenül se lökjön csípőjével, ahogy Hyungwon egyre lentebb engedte a torkába. Amikor pedig teljes hosszát szájába engedte, csak egy rekedt nyögés szakad fel Hoseok torkából. Nagyon rövid ideig engedte a fiatalabbnak, hogy így kényeztesse, utána visszafordította a helyzetüket, hiszen attól tartott, hogy a végén még így fog elsülni.

Ismét terpeszbe tolta a fiatalabb lábait és egy kissé fel is tolta, csípője alá egy párnát téve, utána a Kihyun által készített krémért nyúlt. Nem volt nála síkosító, azt pedig erősen kétellte, hogy Hyungwon ilyeneket tartana magánál, viszont ez a krém tökéletesen megfelelt a célnak, ráadásul fájdalomcsillapító tartalmú is volt, így talán nem lesz olyan vészes a holnap reggel, és esetleg gyorsabban is tágul majd a másik.

Kezébe vette Hyungwon merevedését és azt kezdte simogatni, miközben másik kezével a krémbe nyúlt és elkente ujjain, de még mielőtt nekikezdett volna a tágításnak, végignézett Hyungwonon és sóhajtott egyet. A fiatalabb mindkét kezével görcsösen marta a lepedőt, fogait alsóajkába mélyesztette, szemeit szorosan összezárta és minden izma megfeszült, ahogy görcsösen várta a következő lépést. 

- Édes – szólította meg Hoseok, ahogy elengedte férfiasságát és felhajolt a másik arcához. – Nem kényszer, nem kell a végsőkig elmenni – simított a fiú hajába szeretettel, mosollyal az arcán és a hangjában, Hyungwon pedig kinyitotta szemeit és felnézett Hoseokra, akinek nyelnie kellett a látványra. Őrülten csillogó, homályos szemekkel nézett a szemeibe Hyungwon, arca enyhén kipirult, ajkai pedig a csókoktól és a harapdálástól vörösek és duzzadtak voltak. Hoseok úgy érezte, belehalt volna, ha nemet mond neki ez a gyönyörűség és nem lehetne teljesen az övé.

- Nem… nem az, csak… – kezdett bele oldalra pillantva Hyungwon, majd le is hunyta szemeit, ahogy Hoseok végigsimított arcán, ő pedig szinte belebújt a kedves érintésbe. – Én még nem…

- Tudom – csókolt a vörös ajkakra gyengéden. – Vigyázok, amennyire csak tudok, ígérem – vette ajkai közé a duzzadt alsóajkat, Hyungwon pedig rögtön a másik ajkai után kapott és elmélyítette a csókot, karjaival átölelve Hoseok nyakát. Az alacsonyabb még várt pár pillanatot, majd végigsimított a fiatalabb bejáratán, és óvatosan betolta első ujjpercét, mire Hyungwon megremegett, de próbálta elterelni figyelmét a másik csókjaival, és egyik kezével hajába túrt, mire Hoseok felmorrant. – Lazíts, Édes – suttogta a csókba, a fekete pedig próbált így tenni. Pár perc múlva az első ujjat a második követte, még pár perc elteltével a másodikat a harmadik, Hyungwon pedig már a csípőjét tekerte a másik alatt, néha-néha fellökve egyet, ezzel egymásnak tolva merevségeiket. Ez volt az a pillanat, ahol Hoseok úgy érezte, nem vár tovább.

Kihúzta ujjait a fiatalabból, majd vastagon bekente férfiasságát a krémmel, és Hyungwon bejáratához érintette a hegyét. 

- Azonnal szólj, ha fáj, vagy álljak le, rendben? – pillantott a ködös tekintetbe Hoseok, amire egy bólintást kapott válaszul és lassan elkezdett behatolni, és pár centi után Hyungwon halkan a fülébe nyöszörgött, hogy várjon egy kicsit. Alig telt el pár másodperc, a fiatalabb bólintott, hogy mehet tovább, és hiába akarta még egyszer megállítani Hoseokot, felnézve az arcára, nem tudta kimondani. Feszítette az érzés, ezért Hyungwon megszorította a fölötte levő vállait, hogy még csak egy szisszenés se szökjön ki ajkai közül. Hoseok értette a jelzést és egy millimétert sem mert mozdulni, csak szorította mindkét markával a takarót Hyungwon feje mellett, és szemeit szorosan becsukta.

- Édes… próbálj lazítani… - préselte ki fogai között Hoseok. – Iszonyatosan szűk vagy – vett egy mély levegőt, kinyitotta szemeit és Hyungwon elpirult arcával, és a fájdalom, a vágy és az élvezet vegyes keverékének csillogásával találta magát szemben, amikor a fiatalabb sötét szemeibe nézett. Lehajolt hozzá és megcsókolta, amit Hyungwon azonnal el is mélyített, harapva, tépve az idősebb ajkait, majd Hoseok megérezte, ahogy a szorítás szépen lassan enyhülni kezd férfiassága körül. Mozdult egy aprót, Hyungwon pedig belenyögött a csókba, és az eddig Hoseok hátát maró keze most Hoseok hajába markolt, úgy húzta magához még közelebb. Folyamatosan mozgott, egyelőre csak lassan, hogy párja szokja az érzést, közben pedig egy pillanatra sem engedte el Hyungwon ajkait, amíg ő maga el nem szakította magát tőle.

- Hoseok… Mélyebben… Gyorsabban… - suttogta fátyolos és rekedt hangon, szemeit a vágy köde homályosította el, ahogy felnézett Hoseokra, aki már jócskán verítékezett a visszafojtott vágytól, amit végre elkezdhetett szabadjára engedni. Egyre mélyebbeket lökött és egyre gyorsabban, Hyungwon nyögései és sóhajai pedig ezzel arányosan szaporodtak, hol a takaróba, hol a párnájába, hol Hoseok vállába, nyakába, karjába kapaszkodva. Folyamatosan más szögben próbálta lökni magát, hogy eltalálja azt a pontot, amitől Hyungwon csak még jobban fogja élvezni az együttlétet. Hiába volt az előző párja egy lány, előtte már volt együtt fiúval, így tudta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy a fájdalom ellenére is (ami az első alkalomnál elkerülhetetlen), élvezze a másik. Lehajolt a fekete fiú nyakhajlatához és erősen megszívta a hófehér bőrt, közben egy mélyebbet lökött csípőjével, amitől egy pillanatra elakadt Hyungwon lélegzete.

- Fáj? – hajolt el rögtön tőle Hoseok aggodalommal a hangjában, de Hyungwon csak megrázta fejét, és visszahúzta magához.

- Még egyszer… ugyanott – suttogta a másik ajkára Hyungwon és belemarkolt a barna tincsekbe, ahogy ismét megérezte, amint Hoseok eltalálja benne azt a pontot, amire csak egy hangosabb nyögéssel tudott reagálni.

- Szóval, itt? – kérdezte a csókba vigyorogva, ahogy alattomos módon egy még mélyebbet és erősebbet lökött csípőjével, ezzel kicsalva Hyungwonból az első kisebb sikolyt, a zavar pedig a fiatalabb arcát pár másodperc alatt vérvörösre festette.

- Még – Hyungwon követelése mindössze suttogás formájában szökött ki ajkai közül, ahogy igyekezett visszafogni hangját több-kevesebb sikerrel. 

Innentől pedig nem volt megállás. Egyre gyorsabban és erőteljesebben, egyre szenvedélyesebben és vadabbul hajszolta a gyönyört Hoseok, ahogy Hyungwon már minden egyes lökésnél hol felsikkantott, hol hangosan felnyögött, miközben ajkaival és fogaival Hoseok ajkait tépte, kezeivel pedig hajába markolva, hátát körmével végigszántva kereste a kapaszkodót, ahogy egyre jobban közeledtek a beteljesedés felé. 

- Hyungwon – nyögött fel sóhajtva Hoseok, ahogy az utolsó pillanatokban a fekete fiú izomgyűrűi összeszorultak körülötte egy mély és erőteljes lökése után, végül nem bírta tovább, az orgazmus több hullámban rázta meg testét, és erősen saját ajkaiba harapott, hogy ne hagyja el, az a kikívánkozó hangos kiáltás ajkait. Pár másodpercre megállt, hogy kifújja magát, majd felpillantott Hyungwon gyöngyöző homlokára, és arcára. Lehajolt hozzá, végigcsókolt nyakán, mielőtt birtokba vette volna ajkait, hogy ismét őrjítő mozgásba lendülve a fiatalabbat is átlökje a gyönyör kapuján, aki minden tompítást, vagy kísérletet arra, hogy visszafojtsa a hangot mellőzött, így egy nem túl hangos, de elnyújtott sikoly hagyta el torkát. Ahogy elélvezett, a takarót markolta egyik kezével, másikkal pedig Hoseokot húzta egyre közelebb magához, míg az orgazmus utolsó hulláma is véget ért.

Pár percig nem szólaltak meg, csak egymás szabálytalan légzését és vágtázó szívverését hallgatták, míg végül lenyugodtak annyira, hogy Hoseok képes legyen megmozdulni.

- Ne! – állította meg mégis Hyungwon nem túl hangos, de mégis határozott hangja, ezért kérdőn nézett az eszeveszetten csillogó sötét szemekbe. – Még ne… Most… most jó így – hunyta le a szemeit, hogy zavarában ne kelljen a másik fekete szemeibe néznie, de csak Hoseok kedves simogatását érezte meg csípőjétől kezdve, át a derekán, fel a karjain, egészen a nyakáig, hogy arcán és ajkain érjen véget a gyengéd érintés. Minden egyes érintés alatt megremegett még érzékeny teste, amikor pedig megérezte Hoseok mosolyát ajkain, ő is halványan elmosolyodott, és belesóhajtott a pillangócsókba, ahogy párja kihúzódott belőle, és mellé fekve betakarta magukat. Egy szót sem szóltak többet azon az éjszakán, csak egymás ölelésében aludtak el, Hyungwont pedig már nem érdekelte a múltja… 

De a bukott angyalok múltja, a büntetésük része. A bukásért pedig bűnhődniük kell.